A fogászatban használt anyagok, módszerek változásával a kezeléseket kiegészítő eljárások is fejlődtek. A kofferdam izolálás lehetővé teszi a fogak szeparálását a szájüreg többi részétől. Ennek jelentősége az egyes kezelések során eltérő.

Legújabb, fogszínű tömések anyagi tulajdonságai a régen használt amalgámhoz képest eltérőek. Egyik fontos szempont az anyag nedvességérzékenysége. Egy tömés elkészítése során számos forrásból származhat ez a nedvesség: a nyálból, az ínyből, a kilélegzett párából. Ha érintkezik a tömőanyaggal a kötése előtt, megváltoznak a tulajdonságai. A kofferdam, magyarul nyálrekesz, ezt a problémát képes kiküszöbölni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy szájhoz igazított gumilepedő a megfelelő helyen kilyukasztva, körülveszi csak a kezelendő fogat, fogakat, így elválasztja a száj többi képletétől, melyek a lepedő alatt helyezkednek el. A nyálrekesz kizárja a nyálat, párát, vért, így növeli a tömés sikerességi rátáját.

Gyökérkezelés során nem az anyagok tulajdonságainak megváltozása a legfőbb szempont. Köztudott, hogy a nyál rengeteg baktériumot tartalmaz. Gyökérkezelés során minél jobban törekszünk arra, hogy baktériumszegény környezetben kezeljük a fogat, melyet a nyálrekesz alkalmazása ezt lehetővé tesz.

Amalgámtömések eltávolításakor a kofferdam meggátolja, hogy a szervezetbe kerüljenek a tömésmaradványok. Bár sokan támadják az amalgámtömések létjogosultságát, tudományosan nincs bebizonyítva, hogy az amalgámtömésekből felszabaduló higany károsodást okozna a szervezetben – kivéve a higanyaallergiás pácienseknél, de az ő számuk elenyésző. Az ilyen tömések eltávolításakor azonban nagyobb mennyiségű higany szabadulhat fel, ettől védi tehát a kofferdam a pácienst.